Címkék

alma (6) almáspite (1) aprósütemény (1) aranygaluska (1) árpa (1) aszalt gyümölcs (1) bab (2) banán (1) barátság kenyér (1) bejgli (2) bodzaszörp (1) borajánló (30) bukta (1) burgonya (3) cipó (1) citromfű (1) cobbler (1) cukkini (1) cukormáz (1) cseresznye (2) cseresznyés lepény (2) csicsóka (1) csiga (1) csíra (1) csirke (1) csirkemáj (2) csoki (1) csokoládé (3) darált hús (1) dió (8) fahéj (2) fánk (1) fanta (1) felfújt (1) főzelék (1) füstölés (1) fűszerek (1) galuska (1) gersli (1) gesztenye (4) gesztenyeliszt (1) gofry (1) gomba (3) gombóc (3) göngyöt hús (1) grenadírmars (1) gyümölcs (1) gyümölcslepény (1) gyümölcsös édesség (1) hagyma (2) hájas (1) hajdina (1) hideg desszert (1) húsvét (1) joghurt (1) juhtúró (2) kakaós csiga (2) kalács (4) káposzta (2) karácsony (2) keksz (2) kifli (4) knédli (1) kolbász (3) kompót (1) kovászos uborka (1) köles (1) kömény (1) köret (2) körte (1) krémes (1) krémleves (2) krumpli (1) kuglóf (2) kukoricadara (1) kuszkusz (1) lasagne (1) lekvár (1) lencse (1) leveles tészta (3) leves (1) madártej (1) máglyarakás (1) májkrém (1) mák (5) mákosguba (1) mákoskifli (1) marha (3) mascarpone (3) mazsola (2) melegszendvics (1) méz (1) mézeskalács (1) milánói (1) muffin (3) nokedli (3) olivabogyó (2) oregánó (1) padlizsán (2) padlizsánkrém (1) palacsinta (3) pálinka (1) paradicsom (1) pástétom (1) pite (1) pizza (2) pogácsa (2) pörkölt (1) puliszka (1) püspökkenyér (1) rebarbara (2) répa (1) répatorta (1) rétes (1) ribizli (1) rizs (1) rum (4) sajt (3) saláta (1) sertés (2) sertésmáj (1) sheperd's pie (1) snidling (1) sólet (1) sonka (1) sós aprósütemény (1) spenót (1) stroganoff (1) sütemény (1) sütőtök (1) szalonna (1) szendvics (1) szilva (1) szilvásgombóc (1) szörp (3) sztrapacska (1) tallér (1) tarja (1) tej (2) tejszínhab (1) tepertő (1) tésza (1) tészta (1) tiramisu (1) torta (1) túró (4) túrógombóc (1) túrós lepény (1) uborka (1) vadas (1) vaj (1) vargánya (1) velő (1) vese (1) vetrece (1) zabkása (1) zabpehely (2) zöldhagyma (1) zsemlegombóc (2)

2010. május 31., hétfő

Tepertős pogácsa

A mesében, a legkisebb fiút mindig hamuban sült pogácsával indítják útnak. Az sajnos sosem derül ki, hogy a hamuban hogyan sül ki a pogácsa, pedig én erre lennék leginkább kíváncsi.....A kérdés nem engem gondolkodtatott el elsőként, a National Geographic oldalán a következőt olvashatjuk:
"A Besztercei Szójegyzékből, a ma ismert legkorábbi szótárunkból, amely a 15. század első negyedében született, kiderül, hogy tulajdonképp parázsban sütött kenyérről van szó. A „hamuba sült pogátsa” ugyanis megegyezik a „parázsba sütött kenyér”-rel, sőt, a pogácsa végső őse a latin focacia (panis focacius=hamuban sült kenyér), amiből aztán az olaszok focaccia-ja (lapos, sült kenyér) is származik."
Így mesebéli receptek helyett be kell érnünk a már jól ismert, azonban annál inkább kedvelt pogácsareceptekkel, melyek közül én a töpörtyűs és a tejfölös pogácsát készítem leggyakrabban.
A töpörtyűshöz 70 dkg liszt, 1 tojás, 2 dl tejföl, 10 dkg margarin, 3 dkg élesztő, só, bors valamint 30 dkg darált töpörtyű szükséges. Az élesztőt cukros tejben megfuttatjuk, majd a többi hozzávalóval tésztává dolgozzuk. A só illetve bors adagolás a legnehezebb kérdés. Kb. 3-4 teáskanál só illetve 1-2 teáskanál bors szükséges, azonban természetesen mindenki a saját ízlése szerint változtathat ezen. Az elkészült tésztát langyos helyen kelesztjük, majd felvert tojással megkent pogácsákat forró sütőben kisütjük.
A tejfölös pogácsa készítéséhez 50 dkg lisztre, 25 dkg margarinra, 2 tojássárgára, 2 dl tejfölre, 3 dkg élesztőre, pici tejre (az élesztőhöz) és kb 3 teáskanál sóra van szükség. A töpörtyűs pogácsához hasonló módon elkészítjük a tésztát, 20 percig langyos helyen pihentetjük, majd kinyújtjuk, s négybe hajtjuk. Ezután 20 perc pihentetés, majd újabb hajtogatás következik. A pogácsákat ezután kiszaggatjuk, tetejüket tojással kenjük meg, ízlés szerint sajtot vagy köményt szórunk rá.
És talán jobb is, hogy nem hamuban sült....

Borajánlat:

A Pincefalvak.hu borajánlata Bussay Pincészet Esküvé 2008.
A pogácsa a borkóstolások szinte elengedhetetlen része. Így könnyűnek tűnik a borválasztás. Olyan bort találni azonban, amely a töpörtyűs pogácsa mellett is érvényesül, már egy fokkal nehezebb. Az Esküvé Rizlingjei határozott fajtajelleges karakterrel bírnak, amely felveheti a versenyt pogácsánkkal. A szalmasárga bor illat- és ízvilágát azonos jegyek határozzák meg. Az „olaszos” virágillatok kiegészülnek a „rajnais” petrolossággal. Az ásványos ízek a töpörtyű sósságát jól kiegészítik. A bor néhány gramm maradékcukra az élénk savakat kellemesen lekerekíti. A megfelelő fahordó használatból és a fajtákból adódó pici kesernyésség az utóízben nem bántó, sőt inkább tartalmas lecsengést ad a bornak.  

Borokról és borvidékeinkről bővebben:  www.pincefalvak.hu 

2010. május 29., szombat

Rétes

"Én is ettem kettőt, te is ettél kettőt, Kiskelemen Zakariás evett tiszenkettőt"
Gyerekként mindig Kiskelemen Zakariást irigyeltem, mikor a Gőgös Gúnár Gedeon idevágó fejezetét olvastam: egyrészt mert ő tizenkettőt evett, másrészt a mi konyhánkban sosem készült rétes...
A hagyományos rétestészta elkészítése nehéz feladat. Én sajnos nem tudok ilyet készíteni, sőt olyat sem ismerek aki tud. A minden háztartásban felelhető "gasztro-irodalmi" alapmű, azaz Horváth Ilona szakácskönyve szerint a fél kiló sikérdús lisztből, diónyi zsír valamint 4 dl víz hozzáadásával készülő tésztát 15 perc pihentetés után egy sima abrosszal leterített asztalon az öklünklel (nem tenyérrel vagy az ujjainkal) asztallap nagyságúra nyújtjuk. A kinyújtott tésztát félig megszárítjuk, majd a töltelék behelyezése előtt zsírral megkenjük. Szép feladat....Ezek után azt hiszem mindenki látja lelki szemei előtt ahogy a következő bevásárláskor behelyezi a kosárba a kész rétestésztát. Rétestésztát venni persze nem szégyen, de ha itt tartunk, akár már rétest is vehetünk a pékségben.

Ezért, én megelégszem egy olyan rétessel, ami ugyan lehet hogy kevésbé finom mint a hagyományos, de az íze és állaga szerintem kiváló, s egy gyúródeszkán is könnyen elkészíthető.
20 dkg lisztet 1 tojássárgával, 2 dl tejföllel valamint egy csipet sóval összedolgozunk, s jó nagyra kinyújtjuk. Természetesen nem lesz asztallap nagyságú, csak amekkora kényelmesen elfér a deszkán. A tésztalapot megkenjük 12 dkg olvasztott margarin, s 10 dkg liszt keverékével, majd szorosan feltekerjük. A tekercset 6 egyenlő részre osztjuk, így 6 rétesünk lesz. A darabokat kinyújtjuk, megtöltjük a töltelékkel, s kisütjük. A sütőt bátran állíthatjuk magasabb fokozatra (magasabbra mint kelt tészta esetén). A kész réteseket, miután kisültek tejföllel kenjük meg, így a tészta puhább lesz.
Igaz, hogy ez a rétes nem "igazi", de mi magunk készíthetjük, és nekem igazándiból jobban is ízlik mint a bolti réteslapból készült.

2010. május 28., péntek

A TÖLTÖTT KÁPOSZTA

A töltött káposzta az egyik, ha nem a legjobb étel a világon. Egyszerűen elkészíthető, laktató, nem kellenek hozzá különleges alapanyagok ezen kívül a hűtőben akár egy hétig is eltartható. Így, amikor hétköznap nincs idő főzni a vasárnap este elkészített káposzta következő hét péntekig kitart. Az egyetlen probléma az lehet, hogy megunjuk, bár a hozzám hasonló töltött káposzta imádók egy hétig gond nélkül elvannak vele, s mikor elfogy már azon gondolkodnak mikor készítik el a következő adagot.
A káposztát én mindig a sütőben, cserépedényben készítem, mivel így kevésbé lesz ételszag a lakásban illetve biztosan nem sül le. A cseréptál (római tál) egyébként véleményem szerint nem hiányozhat a konyhai felszerelésből. Rengeteg mindent készíthetünk benne a sütőben, s nagy előnye, hogy nem kell folyton kavargatni az ételt. Így míg elkészül a töltött káposzta kivasalhatunk 10 inget, elmosogathatunk, megnézhetjük a Dallast......Célszerű azonban pár órával előbb beáztatni, hogy a mázatlan részeket is befedje a víz, mivel a forró sütőben könnyen megreped.
Első lépésként a savanyú káposztát kimossuk vagy csak átöblítjük, attól függően milyen savanyú. Gombócokat készítünk darált hús, rizs, tojás és fűszerek felhasználásával. Fél kg húshoz kb 2-3 marék rizs valamint 1 tojás szükséges. A fűszerezésen mindig változtathatunk, így sosem lesz ugyanolyan a "remekmű". A só és a bors mellett oregánót, majorannát, bazsalikomot, tárkonyt vagy borsikafüvet szoktam beletenni. Ha van harasztunk (azaz savanyított káposztalevél) abba csomagoljuk a gombócokat, de ha nincs, akkor sem fognak szétesni. A tálba betesszük a káposztát, beleültetjük a gombócokat s teszünk mellé némi füstölt húst vagy kolbászkarikákat. Ha egyik sincs otthon akkor titokban belemorzsolunk egy-két füstölthúsízú csodakockát. Egy nagy fej hagymát felkarikázunk, s azt is a gombócok közé tesszük. A tálat ezután teletöltjük vízzel, betesszük a sütőbe, feltekerjük maximumra és megyünk Dallast nézni. Kb. 2-3 óra múlva fog elkészülni, közben néha rá kell nézni és pótolni az elpárolgott vizet. Mikor elkészült kivesszük a gombócokat, paprikás rántást készítünk és ezt elegyítjük a káposztával. A gombócokat eztán visszatesszük, s még egy negyed órát rotyogtatjuk. Amennyiben ez a lépés kimarad- mert valaki olyan dinka mint én és elfelejti- nincs nagy gond, a káposzta ehető csak másnap csodálkozva szemlélhetjük: nahát!...ez miért ilyen színtelen?

Borajánlat
A Pincefalvak.hu borajánlata Bezerics-Németh Borház Badacsonyi kéknyelű 2006.
Szép szalmasárga színe, fehérvirágokat és a gyümölcsök közül almát idéző illata rendkívül elegáns bort sejtet. Az első korty után érezhetően tüzes, testes bor, de nem túláradó, amit elsősorban élénk, mégis finom savainak köszönhet. A nehézkes töltött káposzta után fogyasztva e bort gyomrunk szinte felüdül.
Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu
 


2010. május 27., csütörtök

Aranygaluska

Az aranygaluska egy olyan étel, melynek nevéből alkothatunk idióta szóvicceket. Mindazonáltal elnevezése szerintem hangzatosabb mint amit valójában takar. Ha nem tudnám, mi az aranygaluska, biztosan valami gasztronómiai csodára gondolnék, pedig valójában nem más mint tészta öntettel. Persze mindezek ellenére én szívesen készítek aranygaluskát, hiszen egyszerű, viszonylag gyors és egy csülkös-kolbászos bableves után, mikor már nehezen csúszna le egy adag töltött káposzta, második fogásként megállja helyét. A tészta készítése, még azért is egyszerű, mert nem szükséges grammra pontosan kimérni az összetevőket, elég ha szemmértékünkre hagyatkozunk.

Én kb. fél kg lisztből szoktam készíteni egy négyfős adagot. Ehhez 2,5 g élesztőt (a téglatest fele) felfuttatok. A lisztbe beteszek 2 tojássárgát, kb 5 dkg cukrot, néhány evőkanál vaníliás cukrot valamint 10 dkg margarint. A felfutott élesztőt a lisztre öntöm, s a cukrot is belekaparom a bögre aljáról. Langyos tejet öntök még hozzá igény szerint. A tésztát, minden erőmet összeszedve simára dolgozom. Mire elkészül, a karom teljesen elfárad, de ilyenkor tudom értékelni, hogy erős a karom. Állagát tekintve legyen lágy, de lehessen később pogácsákat formázni belőle. A tésztát legalább duplájára kelesztjük. Mivel nálunk mindig hideg van, a kelesztés a belangyosított sütőben zajlik, azaz bekapcsolom néhány percre. A kelt tésztából pogácsákat szaggatok, s azokat darált dióba forgatom. Egy kivajazott tepsibe vagy bármilyen más formába helyezem, s a langyos sütőben elkezdődhet a sütés. A sütő szabályozása mindig fogas kérdés, különösen akkor, ha nem lehet jól szabályozni...Ami általánosan elmondható: ne a legnagyobb fokozaton süssük, de legyen benn melegebb, mint a közepes fokozaton. Az elkészült tésztához az egyszerűség kedvéért vaníliás pudingot szoktam főzni, mely szerintem semmivel nem rosszabb, mint az egyéb, főzött krémek, s elkészítése nem igényel szaktudást.
A már kihűlt, másnapos galuska egyébként olyan mint a kalács, így a kenyérpirítóban átmelegítve, lekvárral is megehetjük. A puding addigra úgyis elfogy...:)

Borajánlat:
A Pincefalvak.hu borajánlata Tolcsvai Sajgó Pince 5 puttonyos Aszú 2001.
Mély, borostyánszínű, érlelt aromákban, zamatokban gazdag bor. Aszalt kajszi, füge, mazsola ível végig az egész boron. Teltsége, a harmonikus savszerkezete és magas maradék cukortartalma kiválóan alkalmassá teszi, hogy e közkedvelt étel ragyogó kísérője legyen. 
Borokról és borvidékeinkről bővebben:  www.pincefalvak.hu 

2010. május 26., szerda

Bodzaszörp

A szörpkészítés és ivás ideje kétségkívül a tavasz és a nyár, hiszen ősszel és télen forralt bort iszunk, valamint teát (azt is kizárólag sok rummal). A nyáron készített szörpöket természetesen tartósítva télire is elrakhatjuk, azonban a mi háztartásunkban még egyetlen gondosan elspájzolt üveg sem érte meg a szeptembert. Ez nem is csoda, hiszen a tikkasztó nyári melegben a fröccsre és a jó hideg sörre is ráun egyszer az ember, s hát vizet csak nem ihatunk....Mire tehát elérkezik a július vége, számos szörpöt készítünk, kezdve a bodzától a málnán át a meggyig.

A tavasz első "szörp-projektje" tehát a bodzaszörp, melyből két változatot is készíthetünk. Az egyik az ivólé, a másik a hagyományos szörp. A különbség tulajdonképpen abban rejlik, hogy az egyik gyorsfogyasztásra készül, így nincs benne tartósító, valamint kevésbé tömény, míg a másikat inkább akkor célszerű elkészíteni, ha mégis úgy döntenénk, hogy a zsíros téli étkek leöblítésére egy adag bodzaszörp lesz a legalkalmasabb. A szörpöt mindkét esetben egy öt literes uborkás üvegben készítjük (kihasználjuk, hisz még úgysincs benne a kovászos uborka, a csalamádé meg már elfogyott a disznótoroshoz). De egyéb fedhető, nagyméretű edény is alkalmas a célra.

Ivólé esetén kb. 10 db bodzaernyőt megmosunk, s az üveg aljára teszünk. Egy öt literes adaghoz 80 dkg cukrot öntünk a virágokra, ezen felül két csomag citromos teaízesítőt valamint 2 karikára vágott citromot dobunk az üvegbe. Felöntjük vízzel, lefedjük, s 4-5 napig állni hagyjuk. Ezután már csak le kell szűrni. A cukor illetve a citrompótló (melyet citromsavval is helyettesíthetünk) fel fog oldódni ez alatt a néhány nap alatt. A folyamatot elősegíthetjük azzal, ha langyos vízzel töltjük fel az üveget, illetve ha naponta megkavarjuk. Számos recept azt javasolja, hogy készítsünk szirupot, s ezt öntsük a virágokra, azonban ez tapasztalataim szerint teljesen felesleges, mivel a cukor, néhány nap alatt- egy kis kevergetéssel-fel fog oldódni.

Szörp esetén, az öt literes adaghoz 1-1,5 kg cukrot teszünk-attól függően mennyire szeretnénk tömény oldatot. A teaízesítő és a friss citrom helyett, 1,5 dkg borkősavat és 1,5 dkg citromsavat használunk, így a szűrlet tisztább lesz. Szintén 4-5 napig állni hagyjuk, s a cukor oldódását napi egyszeri keveréssel segítjük elő. Mielőtt jól záródó üvegekbe töltjük, teszünk hozzá nátrium-benzoátot. Ezt szerintem már érdemes közvetlenül a kiporciózott adagokba szórni, 1 literhez kb. 2-3 késhegynyit.

A bodzavirágokat ily módon feldolgozva, csekély energiabefektetéssel nagy sikereket érhetünk el. Nem szabad arra várnunk, hogy majd ősszel, a mindent tartósan beszínező ,lila bodzabogyókból fogunk szörpöt vagy lekvárt készíteni, hiszen akkorra a madarak már felét lecsipegetik, s nekünk is csak a csipegetés marad....

Borajánlat:


A Pincefalvak.hu borajánlata Nyakas Pincészet, Budai sauvignon blanc, 2009

Nem kell megijedni, nem akarunk semmilyen bűnös dolgot elkövetni, pl. borba szörpöt vagy ilyesmit, brrrr.. ilyen eszünkbe sem jut! Egyszerűen csak arra gondoltunk, hogy ha valaki szereti a bodzaszörpöt és esetleg a finom borokat, akkor annak biztosan tetszene ez a Sauvignon blanc. Nagyon fajtajelleges, a bodzavirág illata és a bodzaszörp íze vonul végig rajta. A bodzás jegyek nem harsogják azonban túl a többi elegáns ízeket, hanem szépen lassan előbújnak nyelvünkön a körte, a citrusok és az egres is. Élénk, de kerek savai, finom alkoholja kellemes összbenyomást gyakorolnak a kóstolóra. Íze hosszan megmarad.

Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

2010. május 25., kedd