Tiramisu

"Hogy ebből mi fog kisülni...?"

"Semmi!" Merthogy a tiramisu egy olyan édesség melyet nem kell sütni:) Ez rendkívül praktikus ilyenkor nyáron, mikor egyébként is olyan meleg van a lakásban, hogy ha még a sütőt is bekapcsoljuk, valóságos szaunává változik a konyhánk.




A tiramisuhoz babapiskótára, 1-2 dl kávéra, 2 dl rumra, 4-5 tojásra, 1/2 kg mascarpone sajtra és 4-5 kanál vaníliás cukorra van szükségünk. A hozzávalók mennyiségéhez nem kell szigorúan ragaszkodni, ha csak 3 tojás van otthon az is elég, de a vaníliás cukrot akár porcukorral is helyettesíthetjük. A tojásokat kettéválasztjuk, majd a tojássárgákat kikeverjük a cukorral és a mascarponeval. Ezután hozzákeverjük óvatosan a habbá vert tojásfehérjét, s egy tálban rétegezzük a rumos kávéba mártott babapiskótákkal. A piskótákat nem kell teljesen átáztatni, hiszen még a krémből is vesznek fel később nedvességet. A remekművet ezután betesszük a hűtőbe és jó néhány órát pihentetjük. Tálalás előtt kakaóporral szórhatjuk meg.
Az egyetlen dolog ami talán kockázatosnak tűnhet így nyáron, a nyers tojás használata. Ezért fontos, hogy miután elkészült azonnal tegyük hűtőbe, illetve a tojásokat mossuk meg mielőtt feltörjük őket. Az igazi tiramisu rajongók azonban szeretnek veszélyesen élni...:)

Túrókészítés

-Hogy alszik meg a tej,tudós cica-mica?
-Ha bölcsőbe teszik,tudatlan Katica.
-Tente, köcsög, tente...-dalolgat Katica.
-Sebesebben ringasd!-könyörög a cica.
-Oda az aludttej!-jajgatja Katica.
-Nekem ébren is jó! - neveti a cica.

A túró remek találmány. Szerintem véletlenül fedezte fel valaki, amikor kinn felejtette a tejet.:) Készíthetünk belőle süteményeket, körözöttet, pogácsát és még rengeteg mindent. Az egyetlen probléma, hogy nagyon drága, hisz egy kiló túró áráért vásárolhatunk egy kiló húst. Én ezen mindig felháborodom, ezért úgy döntöttem megnézem, mennyibe kerülne, ha magam készíteném a túrót.
A kiindulási alapanyag 2 liter kezeletlen tej volt, melyet 400 ft.-ért vásároltam a piacon. Ezután a tejet egy lábosba öntöttem, mely macskáktól mentes, langyos helyen egy nap alatt megaludt. Ezután leszedtem róla a tejfölt, feltettem a tűzhelyre, s alacsony fokozaton melegíteni kezdtem. Fontos, hogy lassú tűzön melegítsük, mert ha hirtelen melegszik, a túró nagyon száraz lesz. Mikor már "összetúrósodott", tehát a savó és a túró különvált egy szűrőbe öntöttem, s hagytam lecsepegni.
A két liter tejből 20 dkg túró készült. Így már érthető miért olyan drága, hiszen én egy kg túrót 2000 ft. értékű tejből tudnék készíteni.
Mindezek ellenére szerintem egyszer érdemes kipróbálni a házi túrókészítést. Ne legyünk olyan tudatlanok, mint Katica!:)

Gyümölcsös lepény

"Most van itt a gyümölcsös édességek ideje..." olvashatjuk minden gasztronómiai témájú újságban. Ezt természetesen nem tudjuk megcáfolni:) Déli gyümölcsökből, befőttből vagy fagyasztott gyümölcsből bármely évszakban készíthetünk süteményt, de az biztosan nem lesz olyan finom mint ami friss finomságokból készül. A gyümölcsös lepényeket azért szeretem, mert gyorsan, könnyen elkészíthetők, s mivel nem túl édesek akár reggelire vagy uzsonnára is fogyaszthatók. A gyorsaság jelen esetben valóban perceket jelent, természetesen a sütés idejét leszámítva. Az eredeti recept szerint a tésztához 20 dkg liszt, 20 dkg porcukor, 5 tojás, 20 dkg margarin és egy sütőpor szükséges. Természetesen ha a spájzba bepillantva csak 15 dkg cukrot vagy 10 dkg margarint látunk nincs semmi veszve. A tészta úgy is jó lesz. A tojások sárgáját összekeverjük a cukorral és a margarinnal. Ezután fokozatosan hozzáadjuk a lisztet a sütőport és a habbá vert tojásfehérjét, s óvatosan simára keverjük. A tésztát kizsírozott, kilisztezett tepsibe öntjük, majd tetejére tesszük a gyümölcsöt, mely lehet sárgabarack, szilva, cseresznye vagy meggy. Olyan gyümölcsöket, melyben sok a nedvesség, mint az őszibarack vagy az eper ne használjunk, mert eláztatják a tésztát. A nagyobb gyümölcsdarabok le fognak süllyedni a tészta aljára, ezért ha ezt nem szeretnénk aprítsuk fel őket.
A lepényt kb. 180 fokos sütőben készre sütjük. Ha felszeleteltük esetleg megszórhatjuk porcukorral, vagy fahéjas porcukorral, mely szilvás változat esetén kötelező.

Stroganoff

Szegény Stroganoffok vélhetően forognának a sírjukban, ha megtudnák mi került a tányérra "Stroganoff bélszín" gyanánt. Az étel, a hagyományok szerint egy híres orosz kereskedő családról kapta a nevét. Arról, hogy az ételt egy Stroganoff találta-e ki vagy csak szívesen látták ha a szakács vasárnaponként az asztalra teszi, arról már nem szól a fáma. Mindenesetre az étel neve arra csábítja az embert, hogy kiderítse mi az pontosan és megfőzze. Ahány szakácskönyv, annyi recept, s ahogyan az már lenni szokott öt leírás gondos átböngészése után, biztosan egy hatodik, saját verziót valósít meg az ember.
Az ételhez 70 dkg marhacombot használtam. Nem bélszínt, mivel épp nem volt a hentesnél, az üzletben pedig a mester inasa tartózkodott, aki nem tudta megmondani mikor vágnak újra, így ételt máris átkeresztelhettük Stroganoff bélszínről Stroganoff marhára...
A combot kb. 2 cm-es csíkokra szeleteltem, megborsoztam, olívaolajba forgattam, majd egy napig a hűtőben pácolódott. Ezután a húst egy fej apróra vágott hagymával együtt megpirítottam, majd borban készre pároltam. Amikor a hús már puha volt egy dl főzőtejszínt, kevés sót, két marék apróra vágott gombát és két evőkanál mustárt tettem hozzá. Ezután kb. 15 percig tovább rotyogott, míg a gomba meg nem puhult. A legvégén néhány apró kockára vágott savanyú uborkát adtam hozzá, s főtt tésztával tálaltam. Finom lett, annak ellenére, hogy a Stroganoff család főszakácsa biztos másképp csinálta volna. Így utólag visszatekintve nem probléma, hogy nem bélszínt használtam, sőt a tejszínes-gombás szósz akár disznó vagy csirkehússal is finom lehet.

Én azért morcos lennék, ha a rólam elnevezett ételt nem az eredeti recept szerint készítenék. Ez a veszély azonban egyenlőre nem fenyeget...:)

Olivás cipó fűszervajjal

Mindig irigyeltem azt akinek lehetősége volt otthon kenyeret készíteni. Most már nekem is van és amilyen gyakran lehet ki is használom az alkalmat. A kenyérsütőgép hatalmas segítséget nyújt, mivel kidolgozza a tésztát és egyenletes hőmérsékletet biztosít míg az megkel. Természetesen gép nélkül is készíthetünk kenyeret, de csak annak érdemes belevágni a tésztadagasztásba akinek húsz fekvőtámasz nem jelent megerőltetést. A sütést már sosem hagyom a masinára, mivel a megkelt tésztát nem árt még egyszer átdolgozni, s sokkal formásabb, könnyebb lesz ha sütőben készül el. A kenyértésztát szabadon alakíthatjuk, akár kisebb cipókat vagy zsömléket is gyúrhatunk belőle. Egy adag tészta 65 dkg lisztből, 2 teáskanál sóból, pici zsiradékból, egy fél élesztőből, kevés cukorból (az élesztő kelesztéséhez), valamint vízből áll. A tésztát géppel vagy egy erős karú kukta segítségével összedolgozzuk a kelt tészta készítésének szabályai szerint (az élesztőt langyos cukros vízben felfuttatjuk, majd a többi összetevővel és kellő mennyiségű vízzel addig dagasztjuk, míg az el nem válik az edény falától). Miután langyos helyen kb. duplájára kelt a cipónk a kívánt alakra formázzuk, s betesszük a sütőbe. A tésztába illetve a cipók/zsömlék tetejére rakhatunk olívabogyót, aszalt paradicsomot, borsot, köménymagot, illetve bármilyen egyéb magvat vagy gabonapelyhet.
A frissen kisült kenyeret legjobb saját készítésű fűszervajjal megkenve fogyasztani. Ennek elkészítése rendkívül egyszerű, teavajra és különböző fűszerekre van szükségünk hozzá. A legfinomabb szerintem a durvára őrölt borssal, pici sóval, valamint apróra vágott metélőhagymával simára kevert vaj, azonban itt is bármilyen fűszert felhasználhatunk. A paradicsomhoz ezelőtt mindig sült zsíros kenyeret ettem, de így nyáron a különböző fűszeres vajak jobban esnek. Így legalább olyan, mintha egészségesen élnénk...:)

Madártej

"Gizike fejje már meg a papagájokat! Úgy ennék egy kis madártejet...." Szerintem, ha a madártej így készülne, biztos a papagájokat fejnénk meg leggyakrabban, hiszen ők kalitkában vannak. És persze a madártej íze függne attól, mit ettek aznap a madarak. Lenne például pisztáciás madártej.:)

Természetesen a gyakorlatban a madártejhez tehéntejre, vaníliás cukorra és tyúktojásra van szükségünk. Egy kisebb adag kb. 1,5 liter tejből, 5 tojásból és 5-6 evőkanál cukorból készül. A tojások sárgáját és fehérjét különválasztjuk, majd a tojásfehérjét habbá verjük. A fehérjéből gombócokat szaggatunk és forró tejben néhány perc alatt megfőzzük őket. A tojássárgát összekeverjük a vaníliás cukorral, s a forró tejbe öntjük. Folyamatos kevergetés mellett még néhány percig főzzük, majd hagyjuk kihűlni. A tojás-cukor keverékbe esetleg rakhatunk még egy kis lisztet, ha azt szeretnénk, hogy sűrűbb legyen.

A madártejet ebben a melegben szerintem vaníliafagyival a legjobb enni. Vajon a papagájok mit gondolnak erről...

Kuglóf

"De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni. ..."

A kuglóffal kapcsolatos álmaimat én nem tudom versbe önteni, de ha tehetném, minden hajnalban felkelnék sütni egy kuglert, ha lenne aki megeszi. Sajnos seki nem tolong a kuglófomért. Kár, hogy József Attilának már nem süthetek... Kuglófot sütni nagyon egyszerű. Viszonylag gyorsan elkészül, ha csak a munkaidőt számítjuk, hiszen míg a tészta megkel, az legalább egy szűk óra. Hozzávalók tekintetében sem kell precíznek lennünk, én sosem veszem elő a mérleget. Langyos, cukros tejben megfuttatunk egy fél élesztőt. Egy nagy tálba kb. 40-50 dkg lisztet teszünk, szórunk rá némi cukrot (kb. 5 dkg), majd két tojássárgájával s 10 dkg margarinnal valamint az élesztővel egy fakanál segítségével simára dolgozzuk. Langyos tejet még mindenképp önteni kell hozzá, mégpedig annyit, hogy könnyen önthető tésztát kapjunk (mintha piskóta lenne). A tésztát kivajazott kuglófformába öntjük, s langyos helyen addig kelesztjük, míg tele nem lesz a forma. Ezután kb. 170 fokos sütőben kisütjük. A tésztába ízlés szerint tehetünk csokoládét, mazsolát, kakaóport vagy diót, így mindig változatos egyedi kuglert készíthetünk.

Noha egy National geographic cikk szerint a kuglernek nem is a kuglófot hanem a mignont nevezték abban az időben. Nevét egy cukrász családról kapta. Kugler Henrik alapította a Vörösmarty téren álló híres cukrászdát, mely ma egy másik mester Gerbeaud Emil nevét viseli. Mindenesetre a kuglófot én kuglernek nevezem, s mindig József Attila verse jut róla eszembe.