Zöldhagymás palacsinta

Megjelentek a piacon az első csokor zöldhagymák, s az ember legszívesebben mindenhez azt enné, s mindenbe belefőzné, akár a jó ízlés határain túl. "Újság hasunkba, betegség pokolba" tartja a mondás is, így akkor tesszük a legjobban, ha tényleg mindenhez a friss, vitamindús újhagymát esszük. 

Ha pedig már végigettük a zsíros kenyér zöldhagymával, vajas kenyér zöldhagymával, kolbászos kenyér zöldhagymával menüsort, a negyedik nap készíthetünk zöldhagymás palacsintát. 
A palacsinta elkészítése nem igényel sok időt és nagy szakértelmet sem, mindössze egy kis gyakorlatot (már ha feldobva akarjuk megfordítani). Készíthetjük édesen, sósan, húsosan, lehet főétel vagy desszert. A hozzávalók mennyiségét tekintve is rugalmasak lehetünk, nem kell precízen kimérni azokat. A fontos az, hogy tudjuk, milyen a megfelelő sűrűség, mely könnyen és gyorsan szétfolyik a serpenyőben, de azért annyira nem híg, hogy vékony, könnyen szakadó palacsinta készüljön belőle.
Első lépésként annyi tojást ütünk fel egy nagy tálba, ahány személyre készül a palacsinta. Ezután pici sót, majd kevés tejet és lisztet teszünk bele, s a masszát csomómentesre keverjük. Ha sima, jöhet még egy kis liszt, s még egy kis tej. A fontos az, hogy végig olyan legyen a tej és a liszt aránya, hogy a tésztát könnyen csomómentesre tudjuk keverni. Ha az összes lisztet és az összes tejet egyszerre összeöntenénk, sokáig kellene dolgozni, míg sima lesz. A végén, a masszát megfelelő sűrűségűre hígítjuk tej és esetleg némi szódavíz hozzáadásával. A lisztet és a tejet sosem mérem ki előre, mindig akkor hagyom abba az adagolást, amikor már úgy látom elég lesz. Kb. 10 dkg liszthez 2 dl tej szükséges és ebből 7-8 palacsinta készíthető egy átlagos méretű sütőben. A szükséges tej mennyisége természetesen a liszt minőségétől is függ. Azt, hogy egy adott mennyiségű tésztából mennyi palacsinta lesz megmondani úgy sem lehet, hiszen ez attól függ milyen vastagra sütjük. S egyébként sem sikerül mindig egyformán, mondhatni minden palacsinta egyedi:) 
Ha elkészült a tészta, ízlés szerint apróra vágott zöldhagymával, s néhány kiskanál borssal gazdagítjuk. A palacsintasütőt vékonyan kizsírozzuk, s kisütjük a palacsintákat, melyek a zöldhagyma miatt sokkal vastagabbak lesznek, mint általában, s így hosszabb ideig kell sütni őket.
Tölthetjük juhtúróval, tejföllel, vagy belegöngyölhetünk egy szelet sonkát, de önmagában is nagyon finom. A hagyma sütés közben elveszti csípős ízét, így még azoknak is ízleni fog, akik nem rajonganak a zöldhagymáért.

Kakaós csiga

Kakaós csiga: tipikus reggeli. Legalábbis a rohanó hétköznapokon.

"Reggel, miután nagy nehezen kimásztunk az ágyból, megtaláltuk a fürdőszobát és felöltöztünk, hitetlenkedve pillantunk az órára-máris elkésünk. Nyugalmas reggeliről szó sincs, a macskának is épphogy nem felejtünk el adni. Útban a munkahely felé beugrunk a pékségbe, megvesszük a kakaós csigát, melyet aztán az irodában, a korán kelő kollégák által főzött kávé mellett majszolgatunk. A csiga általában nem finom,száraz és kemény, de már hozzászoktunk...Különben sem érdekel minket, mert örülünk, hogy munka előtt még gyorsan megreggelizhetünk. (A pékségben pedig mellékesen legalább 800 Ft.-ot ott költöttünk, mivel elcsábított a túró rudi és a csokipuding, s gyakorlatilag a kakaós csiga is egy vagyonba került. Egy idő után észrevesszük, hogy reggelire többet költünk egy hónapban, mint a hétvégi nagy bevásárlások során összesen, akár kakaós csigával, túrós batyuval vagy sajtos croissonnal kezdjük a napot.)"

A saját készítésű péksütemények olcsóbbak és sokkal finomabbak bolti társainknál. Egy tepsi kakaós csiga, vagy lekváros bukta  nem bonyolult feladat, s nem is vesz sok időt igénybe. Ha pedig minden nap csomagolunk magunknak tízórait a munkahelyre vagy az iskolába, viszonylag sok pénzt megtakaríthatunk. 
Egy tepsi csigához 1/2 kg lisztre, 2 tojássárgára, 15 dkg cukorra, 5  dkg kakaóporra,10 dkg margarinra vagy vajra, 2,5 dkg élesztőre, s kb. 3 dl tejre van szükség. Az élesztőt kevés langyos tejben néhány evőkanál cukorral felfuttatjuk, majd összedolgozzuk a lisztel, a puha vajjal, a tojássárgákkal, kb. 5 dkg cukorral valamint annyi tejjel, hogy lágy tésztát kapjunk.  A tésztát addig verjük, míg el nem válik az edény falától. Langyos helyen duplájára kelesztjük, majd kb. 1 cm vastag téglalappá nyújtjuk. A maradék cukort és némi kakaót összekeverünk, majd a tésztára szórjuk. A cukor és a kakaó mennyiségét nem szükséges kimérni, mindenki ízlése szerint készíthet édesebbet vagy kakaósabbat. A téglalapot ezután bejgliszerűen feltekerjük, majd kb. 2 cm vastag szeleteket vágunk belőle. A csigákat kizsírozott tepsibe helyezzük, majd a langyos sütőbe rakjuk őket. A hőfokot ezután vesszük magasabbra, s a tésztát készre sütjük. Ha álomszép csigákat szeretnénk, csak ritkán  (5-6 cm) rakjuk őket a tepsire, különben összekelnek. De ha nem zavar minket, hogy a kakaósok kissé nyomottak, nyugodtan rakhatjuk őket közelebb is egymáshoz. 
A kész csigákat megszórhatjuk porcukorral, de akár fehér csokimázat is készíthetünk rájuk. Így másnap reggel az irodában, a korán kelő, kávéfőző kollégák irígykedhetnek, amiért a mi csigáink szebbek.

Hájas tészta

 "Úgy érzem, mintha hájjal kenegetnének!"

A hájas tészta nem szerepel a 21. századi háziasszonyok top 10-es listáján. Ennek egyik oka talán az, hogy a hájast hagyományosan mindig disznóvágáskor készítették, ma pedig már egyre kevesebbszer kerül sor eme nemes eseményre. Igaz,  korunk házasszonya ebből a szempontból előnyben van, hiszen a hentesnél bármikor, bármit megvehetünk, valami miatt azonban mégsem tülekedünk a hájért. 

Másrészt, a hájas tészta készítése kissé időigényes feladat, ma pedig mindenki mindent gyorsan és azonnal szeretne. Azonban ha van 3-4 óránk, amit rá tudunk szánni a sütésre, mindenképp érdemes belefogni. A tésztát sokat kell pihentetni, így közben van időnk olvasni vagy ebédet főzni.
Egy kisebb adaghoz (3 átlagos méretű tepsi)  fél kg hájra, 70 dkg lisztre, 2 tojássárgára, 3 evőkanál ecetre, 5 dkg cukorra, csipet sóra, s kevés vízre van szükségünk. Első lépésként a hájat húsdarálón ledaráljuk, majd összedolgozzuk a 3 evőkanálnyi ecettel. Ezután hozzágyúrunk 25 dkg lisztet, kis téglatesté formáljuk, s hűvös helyre tesszük. 45 dkg lisztből, a két tojássárgából, 5 dkg cukorból és csipet sóból kevés vízzel tésztát készítünk. (Kb. 2-2,5 dl vizet vesz fel, de ez függ a liszt minőségétől is.) Kemény, de könnyen nyújtható tésztát készítünk, melyet negyed óra pihentetés után jó nagyra nyújtunk, s közepébe helyezzük a hájas téglát. A tészta széleit felülről és alulról le illetve felhajtjuk, majd egyik oldalról alulra, másikról felülre hajtjuk az oldalsó, megmaradt részeket. A hájas téglát tehát becsomagoljuk a tésztába, majd együtt jó nagyra nyújtjuk őket. Ezután ismét hajtogatjuk, az előző minta alapján. Fontos, hogy mindig ugyanúgy hajtogassunk, tehát ha az előbb a felső részt hajtottuk le először, s a jobb oldali rész alulra helyezésével fejeztük be, most is így haladjunk. Ezután negyed órát pihentetjük, majd a műveletet még kétszer megismételjük. 
Az utolsó hajtogatás és pihentetés után a tésztát 0,5 cm vastagra nyújtjuk, majd kedvünk szerint formázva és töltve tesszük a forró sütőbe. Akár kiflit, akár "párnacsücsköt" készíthetünk belőle. Tölthetjük dióval, mákkal, lekvárral, de legjobb mindezekkel egyszerre.