Sertéscomb erdei gombákkal, burgonyagombóccal

Nemrég felfedeztem, hogy a "spárban" kaphatók fagyasztott erdei gombák. Persze biztos nem olyan finom, mint amit ősszel frissen vásárolunk a piacon, azonban egy nagyon egyszerű ételt is könnyen különlegessé tehetünk vele.

Fél kg sertéscombot felszeletelünk kisebb, kb. 1 x 4 cm es darabokra.  Egy nagy fej hagymát apróra vágunk, kevés zsíron megpirítjuk majd hozzáadjuk a húst. Kevés vizet öntünk alá, s sóval, borssal s néhány babérlevéllel puhára pároljuk. Mikor a hús elkészült hozzáadunk kb. 2 dl tejszínt, valamint egy adag apróra vágott gombát. ( Fagyasztott erdei gomba keverék, "magyar erdők gombái" néven kapható. Van benne vargánya, rókagomba, tinóru, valamint csiperke. Tisztított és aprított. Az ára kissé borsos, de néha-néha belefér.) A gombákkal együtt még kb. 20 percig főzzük. A végén  ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, s ha a tejszínes mártás nem elég sűrű picike lisztel besűríthetjük. 

Köretnek burgonyagombócot választottam. Ilyenkor tél vége felé a legjobb gombócot csinálni, mer a krumplik már "kiapadtak", fonnyadtak. Kevesebb liszt kell hozzá. 

A gombóchoz a krumplikat héjában megfőzzük, majd megvárjuk míg tejesen kihűlnek. Ezután meghámozzuk, összetörjük, s diónyi zsírral, kis kanálnyi sóval valamint annyi liszttel dolgozzuk össze, hogy könnyen formázható tésztát kapjunk. Nedves kézzel gombócokat formálunk, s forrásban lévő készre főzzük. (Miután a gombócok feljöttek a víz felszínére, még egy-két percig kell főzni őket.)

Az ételt szerintem nehéz igazán gusztusosan tálalni, legalábbis nekem nem sikerült, de az íze mindenért kárpótol.

Gesztenyés - csokis kuglóf

"A kuglóf vajon attól kuglóf, hogy kuglófformában készítjük, vagy a tésztája miatt?"

Azt gondoltam eddig, hogy a tészta miatt, vagyis azt nevezzük kuglófnak, amikor olyan lágy tésztát készítünk, amit a formába "önteni" tudunk. Aztán a Wikipédiát olvasva kissé elbizonytalanodtam. Eszerint "A kuglóf egy (fém- vagy cserép-)formában sütött, mazsolával, kakaóval ízesített csonkakúp alakú, barázdált oldalú kalács." A kuglóf tehát kalács. Így ha egy kalácsot beteszünk a kuglófformába és kuglóf alakúra sül, akkor az már kuglóf...:)

A Wikipédia szerint "a szó német eredetű. A szó első fele a kapucni jelentésű német die Gugel-re utal, ez pedig a latinból származik: cuculla, cucullus. A szó második fele az ugrani jelentésű német hüpfen igéből származik. A németben kortól, nyelvjárástól függően több formája is van: Gugelhupf, Gogelhopf." Szóval a kuglóf olyan mint egy ugráló kapucni...:)

Ennek fényében azt hiszem, ma kuglóf született:)
A tésztához egyszerű kalácstésztát használtam, mint a fonott kalács vagy a bejgli esetén. A különbség csak annyi volt, hogy mérhetetlen lustaságomnak köszönhetően a hozzávalókat nem mértem ki csak úgy ránézésre, hiszen nem volt kedvem elővenni a mérleget. Illetve ahhoz sem volt kedvem, hogy megvárjam míg a vaj megpuhul, így egy kis étolajat öntöttem a tésztához. (Kb. 1/2 dl lehetett, de természetesen ezt sem mértem.) Így a tészta kb. 40 dkg lisztből, 2 tojássárgából, 3 evőkanál cukorból, egy kis olajjal, tejjel, csipet sóval, s 2 dkg élesztővel készült. Az élesztőt kevés cukros tejben megfuttattam, s a többi hozzávalóval lágy kalácstésztává gyúrtam. A tésztát, miután egy óra alatt langyos helyen duplájára kelt, kb. 30 x 40 -es téglalappá nyújtottam, s ráreszeltem egy adag gyorsfagyasztott gesztenyemasszát valamint egy fél tábla étcsokit. Az egészet felgöngyölítettem, s kizsírozott, kilisztezett kuglófformába helyeztem. 
A kuglóf 30-40 perc alatt sült ki kb. 170 C-on. Nem lett a világ legszebb kuglófja, kissé csúnya, de nagyon finom. A gesztenye és az étcsoki íze remekül harmonizál egymással. 

Sheperd's pie

Sok blogon, s újságban olvastam már ezt a receptet, de eddig valahogy sosem került rá sor, hogy elkészítsem. Karácsonykor aztán ahogy a főzős műsorokat bámultam a TV-ben (ahelyett, hogy valami hasznossal töltöttem volna az időt...), ismét felfigyeltem erre az ételre. Igaz,  a bemutatott recepttől sokban eltértem, azért így is nagyon finom lett.

Az eredeti recept szerint ez a hagyományos, egyszerű skót étel bárányhússal készül. Gondolom, ott a juhtartásnak volt/van hagyománya. A birkahús fogyasztásának természetesen itt a nagy magyar Alföldön is komoly hagyományai vannak, azonban, mivel itt a birkából csak és kizárólag pörköltet készítenek, így a hentesnél a darált bárányhúsra szerintem külön előjegyzést kellene benyújtani. (A birkahúst ugyanis a pörkölthöz előre feldarabolva, az egyes részeket összevegyítve árulják, hiszen a birkapörkölt úgy finom, ha minden rész, belsőség és hús is van benne). A Sheperd's pie-t így formabontó módon darált sertéshúsból készítettem. Egyébként lehet, hogy a skótok is rászoktak volna a pörköltre, ha lett volna jó pirospaprikájuk:):)

A húsos részhez egy nagy fej hagymát apróra vágtam, s kevés zsíron megpirítottam. Ezután hozzáadtam kb. 50 dkg darált húst. Sóztam, borsoztam, majd kevés paradicsomszósszal, valamint egy maréknyi zöldborsóval, s három -négy szál apróra vágott sárgarépával gazdagítottam. A húst a zöldségekkel addig főztem, míg a sárgarépa teljesen meg nem puhult. Közben szükség szerint kevés vizet öntöttem alá. 

Kb. 1,5 kg krumpliból hagyományos módon, vaj és tej hozzáadásával krumplipürét készítettem. Ezen a ponton is eltértem az TV-ben látott recepttől, hiszen ott tojássárgájával is gazdagították a pürét. (Én azonban sajnáltam a tojást, különösen azért mert a tojásfehérjét nem tudtam volna felhasználni).

A "pie-t" kis edényekben készítettem. Alulra egy adag hús került, majd a tetejére krumplipüré. Végül egy-egy szelet sajttal borítottam, s forró sütőben kb. 20 percig sütöttem, amíg a sajt szépen meg nem pirult a tetején.

Krémes

Még sosem ettem igazán jó krémest cukrászdában. Ennek egyik fő oka, hogy még nem jártam igazán nívós cukrászdában.  A "ha megnyerem a lottó ötöst akkor ezeket fogom csinálni" című listámon természetesen szerepel a híres cukrászdák süteményeinek végigkóstolása. De csak azután, miután vettem olyan ruhákat, amiben nem szégyenlek beülni:)

Az egyszerűbb cukikban pedig  olyan a krémes mintha a matracomból vágtak volna egy darabot, s megszórták volna porcukorral. Sőt, rosszabb... Persze értem én, hogy kell a "tartás" szegény krémesnek, hisz nem nézhet ki úgy mint amit egyszer már valaki elkezdett megenni. Azért íze lehetne...

Így nincs más hátra, ki kell jelentsem: a saját krémesem a legfinomabb amit valaha ettem:) Igaz, nem olyan szép, de a tésztája finom roppanós, a krémje pedig lágy.
A teteje és az alja egyszerű leveles tésztából készül, ahogyan a szerelmes levél. A tésztából két egyforma nagyságú téglalapot sütünk. Az egyiket- amelyik a teteje lesz- miután kisült, négyzetekre vágjuk. 
A krémhez  3 csomag (3 x 4 dkg) vaníliás pudingporból, 5 tojássárgából, 8 dl tejből és 10 dkg cukorból krémet készítünk. Az összetevőket elsőként csomómentesre keverjük, majd lassú tűzön sűrűre főzzük. Az 5 tojás fehérjét 10 dkg cukorral habbá verjük, majd óvatosan, a még forró krémhez keverjük. Ezután egyenletesen az alsó lapra kenjük, majd ráhelyezzük a már kockákra vágott felső lapot. (Ha nem vágnánk fel előre, a lap összetörne). 
A krém hűvös helyen egy óra alatt kissé megszilárdul, de még mindig nagyon finom krémes és puha lesz. Isteni finom:)

Babkrém és lencsekrém

"Csicseriborsó, bab, lencse,

fekete szemű menyecske..."

A babot és a lencsét leggyakrabban levesnek vagy főzeléknek készítem. A babkrém ötlete akkor jutott eszembe, amikor egy kevés, maradék babfőzeléket egy nagy szelet pirítósra kenve fogyasztottam el. Aztán persze "rákerestem a neten"  s azonnal több receptre bukkantam. Tehát nem új keletű dolog, mindössze talán kevésbé ismert. Mivel újévre mindenképp szerettem volna babot is és lencsét is készíteni -a sok pénz reményében- így babkrém és lencsekrém formájában azóta is azt eszem:)

A babkrémhez a babot néhány órára beáztatjuk, majd pár gerezd fokhagymával s egy csokor tárkonnyal feltesszük főni. Kevés sót is adunk hozzá, mintha csak főzeléket készítenénk. Amíg fő, vizet csak keveset adjunk hozzá, amennyi feltétlenül szükséges. Mire megpuhul a bab, legjobb ha teljesen elfövi a levét. A puha babot kevés tejföllel összeturmixoljuk. Ha szükséges még sózzuk, s kevés tárkonnyal ízesítjük.

A lencsét nem szükséges előzetesen beáztatni. Egy nagy fej vöröshagymával, s kevés sóval  puhára főzzük. Az a legjobb ha a végére elforrja a levét. A lencsét ezután néhány evőkanál mustárral pépesítjük. Ízlés szerint kevés őrölt borssal fűszerezzük.

Pirítósra kenve önmagában is nagyon finom, de  ha egy pár karika kolbászt vagy néhány szelet hagymát teszünk még rá, nem bánjuk meg.:)

Göngyölt hús gerslivel

"Kicsi vagyok, székre állok,
onnét egy nagyot kiáltok,
hogy mindnyájan meghalljátok:
Boldog új évet kívánok!"

Az újévhez számos szokás kötődik: újév napján  disznót kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az a szerencsét kikaparja. Szintén szerencsét hoz ha lencsét, babot, borsót vagy egyéb apró szemű gabonát eszünk, ez hozza a pénzt a házhoz.

Az idén újévi fogadalmam mindössze annyi: minden hónapban szeretnék kipróbálni egy olyan ételt/alapanyagot, melyet eddig nem ettem vagy nem főztem. Elsőként a gerslire esett választásom, mely
remélem -mivel apró-  pénzt is hoz a házhoz:) 

A gersli, nem más mint az árpa. Neve valószínűleg a német Gerste szóból került át a magyarba. Az árpát leggyakrabban rizs helyett használják a töltött káposzta töltelékében, de sok recept a sóletbe is ajánlja a bab mellé vagy helyette. A gerslit azonban elkészíthetjük köretnek is, s a rizshez hasonlóan húsok vagy pörkölt mellé kínálhatjuk. 
Egy fej hagymát apróra vágunk, s kevés zsíron megpirítjuk. Ezután hozzáadjuk az árpát, néhány percig pirítjuk majd annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Amikor a vizet elforrta, mindig pótoljuk, míg majdnem puha nem lesz a gerslink. Miután levettük a tűzről kevés  (kb. 1/2 dl) vizet öntünk hozzá, majd fedő alatt negyed órát állni hagyjuk. Ezalatt az árpaszemek magukba szívják a hozzáadott  vizet, s teljesen megpuhulnak.
A húshoz szép nagy tarjaszeleteket vágunk, s kiklopfoljuk őket. Sózzuk, majd mindegyik szeletre egy sonkaszeletet helyezünk, s feltekerjük. Hústűvel vagy fehér cérnával fixáljuk a tekercseket. Egy serpenyőben vajat melegítünk, s a húst minden oldalán megpirítjuk. Ezután kevés vizet öntünk alá, s fedő alatt egy bő óra alatt puhára pároljuk. Mellé ízlés szerint fokhagymát, s egyéb fűszereket (kakukkfű, zsálya, rozmaring,...) rakunk, s  közben a vizet szükség szerint pótoljuk. Amikor a tekercsek elkészültek, leöntjük alóluk a vizet, s  a külsejüket kevés vajon még egyszer megpirítjuk.
Savanyúsággal vagy kompóttal tálaljuk. A gersli pedig nagyon finom...érdemes néha rizst ezzel helyetesíteni:)

Az új évre  kívánok  sok finom ételt a tányérokba, finom bort a poharakba! 

A Pincefalvak.hu borajánlata Szigeti Pezsgőpincészet Zöld veltelini Brut

Szilveszterkor mi is lenne jobb kísérő ehhez az ételhez, mint egy karakteres pezsgő. Hagyományos technológiával, azaz palackban erjesztéssel készült ez az ital. Szalmasárga színű. Szénsavkészlete intenzív. Illata diszkréten fehérborsos-fűszeres, ahogy a Zöld veltelínitől elvárjuk. Íze citrusos, lecsengése keserűmandulás. Savai élénkek, frissek, ropogósak. Fogyasztásra ajánljuk 9-10 fokra, s nem többre behűteni, mert akkor a sav-szénsav egyensúly nem megfelelő. BUÉK!!!

Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu